Sziasztok!


Jogosan merül fel a kérdés, hogy miért hallgatok már régóta. Az oka ennek, hogy igyekszem komolyabb keretek közé szervezni a blogot - saját tárhelyet, domaint és koncepciót kap. Az alapfelállás nem változik, továbbra is Enterprise Java tudást igyekszem megosztani rajta. Pár hét múlva már remélem, sikerül minden akadályt elhárítani, és az új helyén folytatom.

Természetesen tudatom Veletek, ha ez megvalósult!

Addig is köszönöm a türelmeteket!

Már említettem korábban, hogy egy jó fejlesztőeszköz mennyivel könnyebbé teszi a dolgodat. Természetesen neki lehet állni Java-t kódolni Notepad-del is, de sok nehézségtől megszabadulhatsz, ha nem így jársz el.

Milyen előnyei vannak egy jó fejlesztőkörnyezetnek?

• Szintaxiskiemelés - beszínezi az utasítások különféle elemeit, így könnyebb áttekinteni a kódot

• Kódkiegészítés - nem kell a Java-ban egyébként megszokott hosszú változó- és metódusneveket beírni, az első néhány betű után kiegészíti a fejlesztőkörnyezet.

• Projekt-támogatás - összegyűjti és menedzseli az egy feladathoz tartozó fájlokat, kezeli az egymásra hivatkozásokat, kezeli a használt könyvtárakat (library), az ezekre való hivatkozásaidat

• Integrált fordító- és futtatókörnyezet - nem kell parancssorral bíbelődnöd, pár kattintás és fordítja a kódodat. Kérésedre futtatja is, sőt hibakeresést és teljesítményelemzést (profiling) is támogatnak.

• Bővíthetők további modulokkal - ez pedig a végtelenségig bővíti a lehetőségeket.

Milyen fejlesztőkörnyezetek vannak?
Biztos vagyok benne, hogy rengeteg fellelhető. Fanatikusok szokták az emacs-ot és vim-et is használni, ám én mégis más rendszerek használatát javaslom. A két legnépszerűbb fejlesztőkörnyezet ma a NetBeans és az Eclipse.

Hogy ezek közül melyik a jobb? Ez sok tényezőtől függ. Jobbára hasonló tudásúak. Én először a NetBeans-t ismertem és kedveltem meg. Az Eclipse-t is nézegettem, ám nem értettem a logikáját és nem volt vele sikerélményem az első néhány próbálkozás alatt. Aztán egyszer egy projekt kapcsán az Eclipse használata lett a követelmény - és némi támogatással megismerve ezt az eszközt, azóta eszembe nem jut elővenni a NetBeans-t. Mégegyszer hangsúlyozom, ez nem azt jelenti, hogy a NetBeans rossz, csak hogy én az Eclipse-et preferálom.

Mivel tisztában vagyok az ezzel kapcsolatos kezdeti nehézségekkel, ezért a továbbiakban néhány bejegyzést arra fordítok, hogy ezen eszköz használatát körbejárjuk.

Ha weben jelenik meg a rendszerünk, kell egy kiszolgáló, ami a böngészőkből érkező kéréseket megválaszolja. Ez szokott lenni a webszerver. Egy ilyen webkiszolgáló szolgáltathat előregyártott HTML lapokat, illetve dinamikus tartalmat is. Az előbbit bármilyen webszerver képes szolgáltatni, míg az utóbbi esetében valami komolyabb rendszer kell.

Java-t használva a "web container" elnevezéssel élünk alapesetben. Ez egy egyszerűbb kiszolgálót takar, amely futtatni tud megfelelően megírt Java programokat (servlet-eket, kis programokat a webes feldolgozáshoz rögzített egyszerű szerkezettel), amelyek akár adatbázissal beszélgetve legyártják a szükséges tartalmat. Ez aránylag egyszerű.

Az web container sokmindenre alkalmas, ám komplex feladatokhoz már kevés. Ilyenkor az alkalmazás már nem tartaható kézben egyszerű programocskák halmazaként, komplexebb felépítést igényelnek. Általában három fő részre szedjük az alkalmazást: az adatokat tartalmazó modell részre, az üzleti logikára és a megjelenítésre. Nyilvánvalóan ezen részek kezelése is komplexebb feladatot jelent, mint a servlet-ek esetében. Szerencsére Java-ban erre megfelelő eszközök vannak, elsősorban az alkalmazásszerverek. Ezek általában egy "EJB container" (Enterprise JavaBean futtatókörnyezet, amely a rábízott EJB komponenseket kezeli) és egy web container részből állnak össze, illetve rendszertől függően számtalan modul nyújthat körítést. Egy alkalmazásszerver funkciói többek között az adatbázisban található adatstruktúra leképezése Java osztályokra (Entity bean-ek), valamint ezek állapotának tárolása (perzisztencia); az üzleti logika megvalósítása Enterprise JavaBean-ek (önálló feladatot végző, menedzselt komponensek) formájában, illetve a megjelenítéshez meglepő módon a már ismert web containert alkalmazzák. Mindebben az a hasznos, hogy rengeteg rutinfeladatot ("favágást") átvesznek a fejlesztőtől, mint például az adatbázis-kapcsolatok kezelését, vagy az erőforrások elosztását több kiszolgáló számítógép között. Az alkalmazásszerveren futó rendszernek mindegy, hogy minden egy gépre lett telepítve vagy 10 gépen elosztva fut a rendszer.

Ezekre a rendszerekre persze a későbbiekben még bőven visszatérünk, mivel az Enterprise Java technológia alapját képezik.

Példák a rendszerekre:
Web container: Tomcat, Jetty
Alkalmazásszerver: JBoss, Liferay, IBM WebSphere, BEA WebLogic

Azt hiszem, a legjobb azzal kezdeni, hogy tisztázunk néhány fogalmat. Elsősorban azért, mert az Enterprise Java, ami e blog neve, nem magyar. Miért választottam mégis ezt? A válasz rendkívül egyszerű: nem találtam jó magyar fordítást hozzá. Talán vállalati Java? Esetleg nagyvállalati Java? No, de a nyelvi játékok helyett nézzük meg, mit takar ez a kifejezés, így biztosan világosabb lesz. Ha ezután a magyarításra van jó javaslatod, akkor kérlek írd meg hozzászólásban!

Az itt Enterprise Java-nak nevezett platform ismeretes még J2EE, illetve újabban Java EE néven is. A Sun (aki a Java kifejlesztője) a következőket mondja róla: "A Java Platform, Enterprise Edition (Java EE) ipari szabvány, amely lehetővé teszi hordozható, robusztus, skálázható és biztonságos szerveroldali Java alkalmazások fejlesztését. A Java Platform, Standard Edition (Java SE) által alkotott szilárd alapon építkezve a Java EE webszolgáltatásokat, komponensmodellt, menedzsment és kommunikációs API-kat kínál, ami a szolgáltatásorientált architektúrát alkalmazó nagyvállalati fejlesztésekben, illetve a következő generációs webalkalmazások terén ipari szabvánnyá minősíti." (forrás: http://java.sun.com/javaee/)

Szép szavak, és bár kicsit kilóg belőle a marketing, igazat mond. A lényeg: adott a standard Java platform (Java SE vagy J2SE), és erre egy halom technológiát ráépítve létrehoztak egy olyan fejlesztői platformot, ami egyszerű webalkalmazásoktól kezdve az elosztott rendszerben működő, komponensekből felépített komplex alkalmazásokig mindenre jó.

Ebből több dolog adódik. Nyilván érdemes tudni, hogy mire jó és mire nem. Érdemes azt is tudni, hogy milyen komplexitású alkalmazás esetén térül meg az egyes technológiák használata. És nem utolsósorban a rengeteg technológia és hárombetűs rövidítés között el kell tudni igazodni (JSP, EJB, JSF, JNDI, Servlet, Hibernate hogy csak néhány példát írjak). Kiegészítésnek még annyit fűzhetek hozzá, hogy mindehhez megfelelő támogatás sem árt egy jó fejlesztőrendszer (IDE) személyében.

Ezekről szól ez a blog.

Szia!

Ezt a blogot azért hoztam létre, mert láttam, hogy milyen nehezen hozzáférhetőek a Java Enterprise környezetével kapcsolatos információk a magyar weben. Ezen a blogon elsősorban a Java EE megismerését szeretném segíteni ismertetőkkel, tutorialokkal, magyarázatokkal. Néha persze biztosan lesznek hírek is, de nem ezekre fókuszálok, hiszen ezeket bőven lehet olvasni más portálokon.

Szeretném, ha a blogom segítene minden lelkes ismerkedőknek elindulni a nagyvállalati Java technológiák rögös útján, és velük, valamint a profibbakkal karöltve kialakítani egy segítőkész közösséget.

Javaslataidat (Téged mi érdekelne, mit szeretnél itt látni) írd meg hozzászólásban!